A természet megismerése évezredek óta izgatja az emberiséget. A csillagos égbolt, a távoli földrészek, az emberi test titkai mind-mind felderítésre váró kérdések voltak, s legtöbbjük ma is tartogat meglepetéseket a kutató elme számára. A legrégebbi természettudományos emlékek a csillagászattal és a fizikával kapcsolatosak, s többnyire a matematikával és a filozófiával, esetleg mitológiai hiedelmekkel is szorosan összefonódva jelennek meg. Ezek a tudományterületek differenciálódtak az évszázadok során a mai természettudományokká, s az egyetemek által kínált természettudományos szakok is ennek az évszázados fejlődésnek a nyomán alakultak ki. Így különült el a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, a geológia, a csillagászat, a meteorológia és a geofizika. A matematikából és a műszaki tudományokból alakult önálló tudomány területté és vált egyetemen is választható szakká, tanulmányterületté az informatika. A természettudományok differenciálódása jelenleg is folyik, a gyorsan fejlődő „interdiszciplináris” területek az egyetemi képzésben is önálló szakká váltak. A legújabb természettudományos szak a környezettan, amely csak néhány éve önállósult.

A természettudományi képzés célja a természet megismerésére szolgáló módszerek és a természettudományos gondolkozás elsajátíttatása. A természettudományos szakok többségére jellemző a matematika és az informatika eszköztárának erőteljes használata, valamint a kísérletező tapasztalatszerzés. Ugyancsak jellemző, hogy a felhalmozott tudásanyag erősen egymásra épül: az alapozó tárgyak ismerete nélkül az új tudományos eredmények feldolgozása nem lehetséges. A különböző természettudományok vizsgálati módszerei -- bár vannak közös mérési ill. elemzési technikák --, napjainkra már erősen eltérnek egymástól, s ez is indokolja, hogy az egyetemi képzésben jól elkülönülő szakok jelenjenek meg.

A 2006-2007-es tanévtől kezdve a felsőoktatási intézmények csak a Bolognai képzésnek megfelelő alap (BSc) szakokat indíthatják. A Bologna folyamat keretében a természettudományos szakok képzési rendszere is alap- és mesterképzési ciklusra bomlik. Az alapképzések a természettudomány adott területének megismerési módszereit, valamint az évszázadok során kikristályosodott természeti törvényeket ismertetik meg a hallgatókkal. Fejlesztik problémamegoldó és modellalkotási készségüket. Olyan szakembereket képeznek, akik képesek az adott tudományterületen önálló probléma felvetésre és megoldásra, képesek továbbá önálló ismeretszerzésére, az új eredmények követésére. A szakterületükhöz tartozó kérdésekkel kapcsolatban a matematika és az informatika eszköztárának használatával kvantitatív válaszokat tudnak adni.

Az alapszakos diploma birtokában a hallgatók mesterszakon folytathatják tanulmányaikat. A mesterszakos képzések kínálata még nem áll rendelkezésre, biztos azonban, hogy minden alapszakos diplomával található lesz akár több mesterszak is, amelyen a megkezdett tanulmányok törésmentesen folytathatók. A mesterszakos diploma lényegében az eddigi öt éves egyetemi képzésnek megfelelő képzettséget nyújt. A mesterszak elvégzése után a tudományos pályára készülők doktori képzésben vehetnek részt.

Az alapképzésben biológia, fizika, földtudomány, földrajz, környezettan, kémia és matematika szak indul.

A korábbihoz képest a választható szakok száma az alapszinten csökken. Nem jelenik meg a klasszikus szakok közül a csillagászat, geofizika, geológia és meteorológia és nem találhatók meg olyan nemrégiben indított interdiszciplináris szakok, mint pl. az informatikus vegyész és informatikus fizikus, mérnök fizikus, biofizikus stb. A legnagyobb változás az eddigiekhez képest azonban az, hogy tanár szakra alapképzésben, természettudományos területen sem lehet jelentkezni. Tanári diploma csak mesterképzésben szerezhető megfelelő alapdiploma megszerzése után.

Az alapképzési szakok számának csökkenése természetesen nem képzési területek eltűnését, ill. szakterületek megszűnését jelenti, hanem csak azt, hogy a hallgatóknak nem kell már az egyetemi képzés kezdetén specializálódniuk. Az alapszakok a képzés első három évében az adott tudományterület közös törvényeit ragadják meg, s emiatt felesleges a képzés túlzott differenciálása.

Az alapszakok szerkezete azonban olyan, hogy tudásanyaguk csak 110-120 kreditben azonos, a további 60-70 kredit felvételében a hallgatók egyéni elképzelésük szerint érdeklődésüknek megfelelően készülhetnek fel a mesterszakos képzésekre, ill. -- ha az alapszakos diploma megszerzése után nem folytatják tanulmányaikat, -- akkor gyakorlati életpályájukra. A másodévtől lehetővé tett differenciálódást az alapszakok szakirányai támogatják. A szakirányok alapszakonként és intézményenként különbözőek lehetnek. Annak, aki már az egyetemre jelentkezéskor határozott elképzelésekkel rendelkezik későbbi tanulmányai vonatkozóan, érdemes gondosan átnézni a különböző egyetemek szakirány kínálatát, mert bár a mesterszakok pontos listája még nem ismeretes, várható, hogy az alapszakon kínált szakirányok később mesterszakon is folyatathatóak. Példaként említjük, hogy az ELTE mesterképzésben indítani fogja a meteorológus szakot. A meteorológus szak a fizikus, a földtudományi és a környezettudományi alapszakban is szerepel szakirányként. Így mindhárom alapszak hallgatói előkészülhetnek a meteorológus mesterképzésre.

Végül kissé részletesebben szólunk a természettudományos tanárképzésről, mert, mint már említettük ezen a területen következik be a jövő tanévtől kezdve a legnagyobb változás. Az eddigiekkel szemben az egyetemi jelentkezéskor tanárszakra jelentkezni nem lehet. A tanárképzés egyértelműen a mesterképzési (MSc) szintre kerül. Tanári szakokra jelentkezni csak valamilyen alapképzési (BSc) diploma birtokában lehet. Akik az egyetemet a 2006/07 tanévben kezdik meg, ezt legkorábban a 2009/10-es tanévre tehetik meg.

Terveink szerint a mesterszakos tanári képzések döntő többsége a közoktatás igényeinek megfelelően kétszakos képzés lesz. A mesterképzésben természettudományos tantárgyakból tetszőleges párosításban képezhetők majd szakpárok a biológia, földrajz, fizika, informatika, kémia, környezettan, technika és matematika tárgyakból. Tervezzük még természetismeret szakos tanárok képzését is. Ez a szak azonban előreláthatólag csak a biológia, fizika, földrajz, kémia és környezettan szakkal lesz párosítható.

A természettudományos tanári pályákra, a tanári mesterszakok elvégzésére a hallgatóknak már az alapszakos képzések során elő kell készülniük. Erre szolgálnak BSc képzések tanári szakirányai. Az alapképzések szerkezetét úgy alakítottuk ki, hogy másodévtől kezdődően a hallgatók a tanári szakirányok keretében egy második tanári szak alapismereti modulját vehessék fel 50 kreditnyi terjedelemben. Emellett minden tanári mesterképzésre jelentkező hallgatónak 10 kredites pedagógia-pszichológia modult is el kell végezni.

A könnyebb megértés kedvéért a fentieket egy példával illusztráljuk. Ha egy hallgató kémia alapszakon kezd tanulmányokat, és kémia-fizika szakos tanár szeretne lenni, akkor az alapszakos tanulmányait úgy kell alakítania, hogy másod évtől kezdve felveszi a pedagógiai-pszichológia tárgyakat alkotó modult és a fizika tanári 50 kredites tantárgyi modult. Ilyen esetben diplomáját kémia alapszakon kémia-fizika szakiránnyal kapja meg. Ez a képzettség természetesen a tanári mesterképzésre való jelentkezés mellett feljogosítja arra is hogy mindazon mesterképzésekben részt vegyen, amelyre sikeres felvételi esetén vegyész alapdiplomások bejuthatnak.

 A kémia-fizika szakpár természetesen a fizika alapszak felől is elérhető, a fizika alapszakos hallgatónak másod évtől a pedagógia-pszichológia modul mellett az 50 kredites kémia tanári modult kell felvenni.

            A természettudományos tárgyak esetén, mint már említettük, a természetismeret tárgy kivételével minden tárgy minden más tárggyal párosítható. Az ELTE lehetőséget biztosít karok közötti, tehát bölcsész természettudományi és informatika természettudományi szakpárok felvételére is. A bölcsész természettudományi szak párok lehetőségeiről az alapképzésbe bekerülő hallgatók az illetékes karokon kaphatnak majd felvilágosítást.

            Összefoglalva tehát, aki már a felvételi jelentkezéskor eldöntötte, hogy tanár szeretne lenni, az döntse el, hogy melyik tantárgyat szereti leginkább, s jelentkezzék az annak megfelelő alapszakra, majd az első év elvégzése után vegye fel valamelyik tanári szakirányt. Az alapdiploma megszerzése után pedig jelentkezzen az alapszakjának és szakirányának megfelelő tanári mesterképzésre.

Hangsúlyozzuk, hogy az alapdiploma tanári szakirányok elvégzése esetén sem jogosít a tanári hivatás gyakorlására. Tanári munkát csak a mesterszakos diplomával rendelkezők végezhetnek.